Béla, Csaba és Dezső együtt dolgoztak egy magyar cégnél, és együtt indultak Amerikába egy fontos szakmai kiállításra. Utazásuk tökéletesnek indult, tele ambícióval és csokival. Az egyetlen árnyék a boldogságon az angoltudás volt. Mindhárman lelkesen, de csak egy éve kezdték a nyelvtanulást, ráadásul három különböző, de állításuk szerint „szuperhatékony” módszerrel.

Csaba egy mobiltelefonos alkalmazásra esküdött, ami harci üvöltéssel büntette, ha rosszul ejtett egy szót. Béla egy meditációs technikát használt, ahol alvás közben suttogtak neki angol mondatokat. Dezső pedig… nos, Dezső módszere a többiek számára rejtély volt.

A repülőtéren érte őket a hideg zuhany. A közvetlen járatukat elérték ugyan, de a csatlakozó géppel volt valami zavar. Egy alkalmazott, akinek a hangja leginkább egy rosszul beállított rádióra hasonlított, hadarva magyarázott valamit a kapunál.

Béla és Csaba összenézett. Az arcukra kiült a pánik. Béla a meditációs angoljáról hirtelen csak annyit értett, hogy „…baj… nagyon gyorsan… pénz… és méz…”

– Én csak annyit értek, hogy elvesztünk – suttogta Csaba, és a mobiltelefonos alkalmazása, mintha érezte volna a stresszt, figyelmeztetően vörösen villogott. – Mit csináljunk? Azt sem értem, mi a gond.

– Én meg pláne – nyögte Béla. – Az én agyam most csak azt ismételgeti, hogy ‘The table is red,’ ami ebben a pillanatban sajnos egyáltalán nem segít.

A szorongásuk tetőfokára hágott, amikor Dezső, aki eddig csak állt és figyelte a repülőtéri alkalmazottat, hirtelen elindult felé.

– Csak egy pillanat – mondta Dezső olyan nyugodtan, mintha a sarki közértbe menne kenyérért.

Béla és Csaba tátott szájjal nézték, ahogy Dezső odaáll az alkalmazott mellé, elmosolyodik, és folyékonyan, gördülékenyen kommunikál vele angolul. Nem dadogott, nem keresgélt, nem izzadt – tisztán és érthetően váltott néhány szót, majd mindketten elnevették magukat. Pár perc múlva Dezső visszatért, kezében három új jeggyel és egy nyugodt mosollyal.

– Semmi pánik, urak – jelentette. – Azt mondta a hölgy, valami keveredés volt a foglalásoknál, de már megoldotta. Tíz perc múlva indul a gépünk a szomszéd kaputól. Bár azt mondta, az eddigi jegyeinken rossz volt a célállomás, de még ezt is kijavította.

Felszállás után, ahogy kényelmesen elhelyezkedtek az ülésben, Csaba azonnal nekiesett Dezsőnek.

– Dezső! Most azonnal mondd meg, mi ez a boszorkányság! – kiáltott fel. – Mi egyszerre kezdtünk tanulni! Te hazudtál! Vagy titokban egy nyelvi táborban voltál! Én még egy egyszerű kávét is úgy rendelek meg, hogy előtte háromszor elgyakorlom a mosdóban, és te itt lazán flörtölsz az amerikaiakkal!

Dezső elnevette magát, és kényelembe helyezte magát a székben.

– Nem boszorkányság, és nem is hazudtam. Én is szenvedtem az elején, akárcsak ti. Azt hittem, sosem fog menni. A tanárom viszont azt mondta: mielőtt elkezdenénk az angolt, van valami, amit muszáj tisztáznunk. – És mi az? – kérdezte Béla hitetlenkedve. – Hogy mikor van szünet? – Nem. A magyar nyelvtan! – mondta Dezső. – Képzeljétek el, először a magyar nyelvtani alapjainkat néztük át, és egyszerűnek tűnő szavakat, és a pontos jelentésüket. Azt hittem, sosem érek a végére. Azt gondoltam, jól beszélek magyarul, hát mi lehet ezen bonyolult? De kiderült, hogy sok dolgot nem értettem teljesen. Aztán, amikor ezekkel meg voltam, akkor jött az Alkalmazott oktatástan tanulási módszere.

– Mit csináltál aztán? – kérdezte Csaba.

– Utána minden szót és kifejezést, amit tanultam angolul, azonnal meg kellett értenem. Nem csak lefordítani! Tudni, hogy mit jelent. És amint elindult ez a folyamat, a tanulás hirtelen szárnyalni kezdett. Mintha az agyam várt volna arra, hogy végre egyenes útra tereljem. Most már látom, hogy ez nem varázslat. A korábbi tanulmányaimban is az volt a baj, hogy a magyarban is elmaradt egy-két megértés, ami aztán gátolt az angolban is.

Dezső elgondolkodva nézett ki az ablakon.

– Tényleg nem hittem volna, hogy éles helyzetben ennyire könnyedén tudom majd használni. De most már látom, hogy megérte így tanulni. És ti is megtehetitek! Tudok adni egy elérhetőséget a tanáromhoz. Miután a repülőn is ennyi zűrt okozott egy félreértés, érdemes lenne nektek is szilárd alapokra építeni a nyelvet. Különben a következő kiállításon még eltévedtek az amerikai mosdóban is!

Csaba és Béla egymásra néztek, és most már nem aggodalom ült az arcukon, hanem érdeklődés. Béla már nem a piros asztalra gondolt, hanem arra, hogy talán van remény a meditációs angolja helyreállítására.

Kattints, és jelentkezz Te is tanfolyamainkra: 

👉 Tudáskulcs munkafüzeteinket itt találod: Tudáskulcs munkafüzetek
👉 Használd Diákszótárunkat, hogy jobban boldoguljatok a tanulásban: diákszotar.hu
👉 Gyermekednek nagy segítség, ha a szülők tudnak segíteni neki a tanulásban. Itt megtanulhatod, hogy történhet ez meg hatékonyan: Hogyan segítsd gyermeked a tanulásban?

Szeretnél az új blogbejegyzéseinkről megjelenéskor értesítést kapni?

Itt jelezd!: SZERETNÉK AZ ÚJ CIKKEKRŐL ÉRTESÍTÉST KAPNI

Kérdésed van?

Egyedi megoldásra lenne szükséged? Keresd szakértőnket!

Telekesi Edit
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu

Szeretettel:
Alkalmazott Oktatástan