Sok szülő most szembesül a félévi bizonyítvány eredményével, és azzal, hogy ha ez így folytatódik a következő félévben is, akkor bizony bajok lesznek. Van, ahol a jegyek egészen jók, de a gyerek utál iskolába járni, esetleg már betegesen szorong, vagy kezd elmérgesedni a szülő és gyermek kapcsolat.
Hogyan lehet ezt jól kezelni? Vizsgáljunk meg néhány szokásos mintát:
Drákói szigor – ha azt akarjuk, hogy stresszes legyen
Szigorú szabályokat hozunk, fenyegetőzünk, megvonunk dolgokat. Azért, hogy jó legyen a következő félévi bizonyítványod. Hm. Jó. És akkor mi lesz? Ettől talán kedvet kap gyermekünk a tanuláshoz? Vagy éppen hirtelen megvilágosodik, és varázsütésre megérti, amit eddig nem értett? Vagy épp ellenségessé válik? Ezt aránylag könnyű kideríteni, ha beleképzeled magad picit az ő helyébe: ha a főnököd ezt tenné ezt Veled amikor hibázol, Te hogy reagálnál rá?
Még nem sok gyereket láttunk szidástól jobban tanulni. Olyat láttunk, hogy ellenséges lesz, vagy félni, szorongani kezd. Esetleg erős stressz alatt kifejleszt egy „jó jegyeket szerző magológépet”, ami visszamondja a szöveget, de fogalma sincs róla, hogy mit jelent az, amiről beszél. Ilyen esetekben várható, hogy gyermekünk előbb-utóbb nem akar majd iskolába menni, egyre gyakrabban betegszik meg, hallgataggá, szomorúvá, csendesebbé, visszahúzódóbbá válik. És ilyenkor tapasztaljuk azt is, amit mostanában egyre több szülőtől hallunk: „sokat tanul, de elfelejti.”
Az ő élete, döntse el ő – kikövezett út a tragédiához
Mondhatjuk neki: „Egy félévi bizonyítvány nem számít semmit. Jól van, a Te életed. Te döntesz. Úgy tanulsz, ahogy Te akarsz, mi elfogadjuk, akár rossz jegyeid lesznek, akár jók.” Szerinted van olyan szülő aki ezt komolyan gondolja, és nem azért teszi mert valójában belül feladta? Szép dolog, és nagyon fontos is, hogy a gyermek felelősséget vállaljon a tetteiért, ez rendben van. De gondolhatjuk-e komolyan, felelős szülőként, hogy gyermekünknek olyan döntésekért kelljen felelősséget vállalnia, amelyekre nincs elég rálátása, nincs hozzá megfelelő tudása? Nézzük meg ezt egy felnőtt – és a szemléltetés miatt szélsőséges – példán keresztül: Az atomerőműbe belép egy új ember és az első napon azt mondják neki: „Nézd Béla, te annyira becsületes ember vagy, jó bizonyítvánnyal végeztél, okos is vagy, és a múltkor segítettél is. Itt ez az irányítópult, csináld a beállításokat, én teljesen megbízom benned.” Béla – mivel ő az, aki itt a legkevésbé ért a dologhoz – gondolhatja ezt: ha rám bízták ezt a döntést, nem lehet itt nagy baj, ők tudják. Hm… hm… Mi ez a kar? BUMM!
Hagyjuk figyelmen kívül a félévi bizonyítványt, olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna
Csinálhatjuk azt is, hogy nem foglalkozunk vele. Mi is elvégeztük azt az iskolát valahogy, ő is túléli. A mi szüleink sem foglalkoztak velünk, majd megoldja ő is valahogy… Lehet, hogy olyan szerencsések vagytok, hogy nagyon jó tanítót fogott ki a gyermeketek, aki tényleg alaposan megtanította és begyakoroltatta vele az alapokat, amire stabilan tud építkezni egész oktatása során. De mondok most valamit: a rendszer és a tankönyvek ebben nem lesznek a barátai. Vedd elő gyermeked néhány tankönyvét, és nézz beléjük. Idézd fel az online órákat, hogy mennyire voltak érthetőek számodra! Sajnos most nem az a helyzet, mint amikor még Te tanultál! A tananyag mennyisége megnőtt, az oktatás minősége több ok miatt is nagyon leromlott. Még mindig vannak jó tanárok, ők viszik az egészet a hátukon, de sajnos egyre kevesebben vannak. Ha nem kíséred figyelemmel gyermeked tanulását alsóban, később könnyen meglepetés érhet. Általában ötödik után kezdenek látszani a problémák, és ilyenkor már sokszor elég komoly tünetek kísérik.
Hogyan tudhatnád biztonságban gyermeked tanulását?
A fenti hozzáállások között igazából mindnek van létjogosultsága! De van egy hiányzó adat: ha nem tanította meg senki hatékonyan tanulni a gyermeked, akkor nem várhatod el, hogy:
- akármilyen szigor hatására ez csak úgy magától megtörténjen,
- felelősen tudjon dönteni valamiről, amit nem ismer, hiszen nem tudja felmérni, hogy döntéseinek később milyen következményei lesznek,
- megoldjon dolgokat magától úgy, hogy nincsenek hozzá eszközei.
De tovább megyek: Az iskolát már nem elég „túlélni, és megszerezni a papírokat”, mert az életben most már olyan gyorsan változik minden, hogy azután, hogy gyermeked elvégzi az iskolát, továbbra is folyamatosan új dolgokat kell majd megtanulnia. Itt már rég nem csak a félévi bizonyítványról van szó, hanem arról, hogy mennyire van felvértezve gyermeked az élet kihívásaival szemben.
TUD-E HATÉKONYAN TANULNI, és fel tudja-e használni, amit megtanult?
Ezt hogy ismerheted fel? Segít ebben ez a szülő levelél:
„A »nem akarok iskolába menni« probléma hetedikben kezdődött, de nyolcadikban lett nagyon súlyos. A korábban jól tanuló gyerek folyamatosan panaszkodott, és már utált bemenni. A tanulás is rendszeresen hisztériákkal, dühöngésekkel volt tarkított. Gyakorlatilag napi szintű problémává nőtte ki magát a helyzet rendszeres veszekedésekkel, aminek következtében szinte élhetetlen lett a család….
Elkezdtem kikérdezni az anyagot… rákérdeztem szavakra… tombolás, hogy hagyjam békén… kiborulás, hogy nem hülye, ő azokat tudja, hiszti, hogy ő nem hajlandó mondatokat mondani a szavakkal… DE nem adtam fel: nagy szándék, nagy türelem, L. Ron Hubbard tanulási módszertana… ÉS két és fél óra múlva elérkezett a csoda első szikrája: „Anya, tök hülyeség volt, hogy nem mentem suliba.” és egy széles mosoly. Elképesztő öröm kerített hatalmába, és tudtam, hogy van fény az alagút végén.” D. Zs. 2 gyermekes anyuka (A teljes levelet egy másik cikkben közöljük.)
Add meg Te is gyermekednek a lehetőséget, hogy megismerje a tanulás hatékony módszerét, és egy életre szóló képességet szerezzen vele. Mindezt online oktatóvideóikkal játékosan, szórakoztatóan tudja megtenni. Mindehhez BEVEZETŐ ÁRON tudtok hozzájutni! HASZNÁLD KI:
Kattints ide, ha szeretnéd, hogy gyermeked otthon, szakértő vezetésével
MEGTANULNJON HATÉKONYAN TANULNI!
Ha szakmai segítségre van szükséged gyermeked tanulásával kapcsolatban, KÉRDEZZ!
Használjátok tanuláshoz az INGYENES DIÁKSZÓTÁRUNKAT,
