Peti a kényelmes paplan alá kucorodott, és kíváncsian nézte az anyukája ajkát, ahonnan az esti mesét hallgatta. Anya hangja meleg volt, mint a kakaó, és az első osztályos kalandok után pont erre volt szüksége.

„…és képzeld el, Peti,” mesélte Anya, miközben a plafonon lévő árnyékokat rendezgette, „Pingvin Pali, aki nagyon szeretett volna repülni, de nem tudott, elment a legöregebb albatroszhoz. Az albatrosz azt mondta neki, fiam, ide a szárnyalás titka rég le van írva, csak a könyveket kell bújnod, hogy rálelj a titokra!”

Anya épp ott tartott, hogy Pali pingvin tovább kiváncsiskodott, amikor Peti hirtelen megkérdezte:

„Anya, de miért kell nekem az az iskola? Mi a szükség az olvasásra, meg a számolásra? Én csak játszani szeretek, nem iskolába járni!”

Anya elmosolyodott, lehunyta a szemét, mintha a választ Pingvin Pali könyveiben keresné.

„Látod, Peti, ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés! Képzeld el, mi történne, ha az iskola nem létezne, és a mi kis Pali pingvinünk is azt mondaná, hogy neki nincs szüksége a betűkre meg a matekra.”

„Ha Pali kihagyná a tanulást, akkor a szárnyalás titkát is egyedül kellene kitalálnia. Ez olyan, mintha minden reggel, amikor felébredsz, újra fel kellene fedezned a tüzet!”

Peti elkerekedett szemmel nézett. „De hát azt tudjuk, hogyan kell!”

„Pontosan! De csak azért tudjuk, mert valaki más már felfedezte, leírta, és eljutott hozzánk az iskolán keresztül! Gondolj bele: ha nem tudnánk olvasni, akkor minden nap el kellene mennünk a szomszédhoz, hogy megfigyeljük, ő hogyan gyújt tüzet két bot dörzsölésével. És nem tudhatnád, hogy létezik elefánt, vagy pingvin, mert senki nem mondta volna el neked!

Régen az ember tényleg csak azt tudta megtanulni, amit meg tudott figyelni. Ha a nagyapád ügyesen vadászott, tőle lestél el egy-két dolgot. De ma már mi van? Az emberek évezredek óta megfigyeltek mindent, amit lehetett:

• Hogyan főzzünk és ne mérgezzük meg magunkat?
• Hogyan készítsünk ruhát a hó ellen?
• Hogyan építsünk házat, ami nem dől ránk?
• Hogyan repüljön egy pingvin, ami nagyon szeretne?

„Ezeket a megfigyeléseket leírták, összehasonlították mások megfigyeléseivel, és ebből tanultunk. Így nem kell minden reggel újra feltalálni a tüzet, vagy a ruhakészítést, vagy a főzést. Ezt a hatalmas, felhalmozott tudást hívjuk mi a tudás kincsestárának.”

„És itt jön a legviccesebb, Peti! Ez a hatalmas kincs – a tűz titka, a főzés szabálya, a repülés terve – nem elérhető, ha nincs nálad a kulcs. Képzeld el, hogy a világ összes kincsét egy hatalmas, gyönyörű ládába zárták. Te pedig ott állsz előtte. A láda tetején van egy felirat:

‘Ezt a ládát csak az nyithatja ki, aki tud gondolkodni, kommunikálni, olvasni, és számolni.’

„Ez az iskola célja. A tudás kulcsát adja a kezedbe: az olvasást, az írást, a számolást. Ha nem tanulsz meg olvasni, akkor az a pingvinfiú is csak nézheti a könyvet, és azt gondolja, ez egy vicces, fekete-fehér firka. De nem tudja meg, hogyan kell szárnyat építeni.

„A tanulás nélkül szűk lesz a világ. Nem választhatod meg szabadon a jövődet, mert csak azt tudod, amit megfigyeltél. De a kulccsal? Bármelyik ajtót kinyithatod! A repülés ajtaját, a pénzszámolás ajtaját, az orvoslás ajtaját, vagy akármit, amit szeretnél! Ez a szabadság titka.”

Peti lassan megértette. A betűk nem csak betűk, hanem varázslatos kulcsok.

„Szóval Pingvin Palinak muszáj megtanulnia olvasni, ha repülni akar?”

Anya nagyot bólintott. „Muszáj! Különben csak a nagy albatroszokra várhat, hogy azok mondják meg neki a megoldást, már ha el tudják neki mondani. De ha elolvassa a repülés leírását, ő maga lesz az, aki tudja, hogyan kell szárnyalni. És ő maga lesz az, aki eldöntheti, milyen magasra akar menni! Reggel pedig menjünk tovább a könyvekhez, hogy mindent megtudjunk a szárnyalásról!”

“Anya, holnap elmeséled azt is, hogy miért kellenek a számok? Hiszen azok nem írják le hogyan kell tüzet rakni!”- kiváncsiskodott tovább Peti. 

“Hát persze, holnap erről mesélek, de most már aludj!”

Peti megölelte az anyukáját. Holnap már lelkesebben megy az iskolába. Elvégre, ha repülni akar, szüksége van egy nagyon alapos olvasási tudásra!