Kristóf, a tizenhat éves srác, akinek az olvasás látszólag tökéletesen működött. De valami rejtélyes okból kifolyólag a szavakat csak mint a betűk sorát kezelte, nem pedig mint a jelentés hordozóit. Egy igazi, modern korunkbeli harcos volt. Harcolt a tankönyvekkel, a feliratokkal, sőt, még a kedvenc videójátékainak instrukcióival is.
Tudott olvasni. Nem volt vele gond, ha fel kellett olvasnia a képregények buborékjait, vagy az utcán a plakátokat, de az, ami a szavak mögött volt, a történet, a gondolat, az elszállt a füle mellett, mint a puskagolyó a fejed felett, egy rosszul sikerült párbaj során. Kristóf, a betűvető mester, a tartalom analfabétája volt.
Ez persze komoly nehézségeket okozott az életében.
Az iskolában, a történelemóra maga volt a földi pokol. A tanárnő, egy jóságos, de határozott hölgy, aki a Királyi családok minden egyes tagjának a teljes rokonságát betéve tudta, azt mondta: „Kristóf, olvass fel nekünk a koronázásról!”
Kristóf szépen, artikuláltan, hiba nélkül elolvasta a szöveget, mintha egy hangoskönyv bemondója lenne. Majd jött a kérdés: „És akkor mi is volt a koronázás jelentősége?”
Kristóf csak nézett, mint egy elveszett bárány, és a homlokán apró verejtékcseppek gyűltek. Jelentősége? A szöveg nem erről szólt! A szöveg arról szólt, hogy a betűk egymás után vannak, és van köztük néha egy-egy szóköz, és van a mondat végén pont, ahol másképp kell hangsúlyozni. Ami fontos, mert… de a többi… a többi csak zaj.
A katasztrofális randevú, avagy a pohár, ami végül betelt
Aztán eljött az a nap, amikor a pohár nemcsak betelt, de ki is ömlött.
Kristóf randevúra hívta Anitát, a lányt, akibe titokban szerelmes volt. Anita okos volt, vicces, és imádott olvasni. Egy kávézóban ültek, és Anita felajánlotta: „Nézzük meg a kiírást, mit ajánl a hely!” A falon egy hatalmas tábla volt, rajta a napi ajánlattal, amit Kristóf el is olvasott: „Sárgabarackos-mandulás pite, házi limonádé, meggyes rétes„. Anita elmosolyodott. „És mit kérsz?” Kristóf zavartan elmosolyodott. „Amit te. Nekem mindegy.” Anita gyanakodva nézett rá. „De hát elolvastad, nem? Az, amit mondtál, az a desszert volt. A napi ajánlat az valami húsos étel volt, egy különleges levest is ajánlottak, és azt hittem, arról beszélsz!” Kristóf arca elvörösödött, mint a meggyes rétes.
Kristóf nem vette észre, hogy a tábla több részre van osztva, és az „ajánlat” szót automatikusan a „desszert” szóval azonosította, mert ez volt az utolsó szó, amit elolvasott. A randevúból nem lett semmi.
A kudarc egy csapásra ébresztette rá Kristófot a problémára.
A szavak nemcsak betűk voltak. Hatalmuk volt, és ő nem értette ezt a hatalmat. Úgy érezte, mint egy idegen egy távoli bolygón, ahol mindenki beszéli a helyi nyelvet, csak ő nem. Dühös volt, frusztrált, és a legfontosabb: elszánt volt. Elhatározta, hogy változtat a helyzeten.
A rejtélyes hirdetés, avagy a remény szikrája
Hazatérve az interneten kezdett el keresgélni. Nem a „gyors felolvasás” tréningekre, hanem az „értő olvasás” és a „szövegértés” témákra.
Hosszú keresgélés után rábukkant egy honlapra, amelynek a neve olyan titokzatos volt, mint egy kincskereső térkép: Alkalmazott Oktatástan. A leírásban pedig olyasmi állt, hogy „segítünk kibogozni a szöveg útvesztőjét, és megtanítjuk, hogyan olvasd el a szavak között rejlő gondolatokat”. Kristóf érezte, hogy ez az, amit keres.
Félszegen felvette a telefont, és tárcsázott. A vonal másik végén egy kedves, barátságos hang szólt bele. „Tea vagyok, az Alkalmazott Oktatástan tanulási szakértője. Miben segíthetek?”
Kristóf elmesélte a problémáját, és a randevús kudarcot is bevallotta. „Értem” – mondta Tea. „Ne aggódj. Ez egyáltalán nem ritka dolog, sokan küzdenek hasonló problémákkal. De van rá megoldás.” A hangja megnyugtató volt, és Kristóf érezte, hogy végre valaki megérti a problémáját anélkül, hogy elítélné.
Az utazás, ami a szavak világába vezetett
Elkezdődött az utazás. Tea nem a szokásos tankönyvekkel traktálta Kristófot.
Megtanította neki, hogy a szavak nem csak betűk, hanem képek, gondolatok és érzelmek hordozói. Kristóf lassan, de biztosan elkezdte látni a betűk és szavak mögötti világot. Rájött, hogy a koronázás nem csak egy esemény volt, hanem egy történet, egy dráma, amiben emberek hittek és harcoltak.
A kávézóban a napi ajánlat sem csak betűk halmaza volt, hanem a séf gondolata arról, hogy mi a legjobb ma.
A változás gyors volt és látványos. Kristóf elkezdett önként olvasni, nemcsak képregényeket, hanem regényeket is. A tanárnő is észrevette a változást. Egy nap, a történelemóra végén, megkérdezte: „Kristóf, és mi a véleményed erről a fejezetről?” Kristóf felnézett, és habozás nélkül, a saját szavaival elmondta, mit gondol. A tanárnő arca ragyogott.
A legfontosabb változás azonban az volt, hogy Kristóf visszanyerte az önbecsülését és az önbizalmát.
Már nem érezte magát idegennek a saját világában. Értette a szavakat, a gondolatokat, és ami a legfontosabb, a saját gondolatait is. A fiú, aki egykor a szavak útvesztőjében bolyongott, most már a tartalom mestere lett, és a világ végre megnyílt előtte, teljes szépségében és bonyolultságában. És mindez egy kedves, empatikus tanulási szakértőnek volt köszönhető, aki egy kávézóban elrontott randi után nem mondta, hogy ez lehetetlen, hanem azt mondta: „Ne aggódj, meg tudod csinálni”. És Kristóf megtette.
Tea neked is tud segíteni, függetlenül attól hogy még iskolába jársz, vagy már felnőttként küzdesz a betűkkel!
Kattints, és jelentkezz bombasztikus tanfolyamainkra:
👉 Hogyan tanuld meg tanfolyam (jelenléti): https://oktatas.hogyantanuldmeg.hu/products/course/hogyan-tanuld-meg-tanfolyam
👉 Tanulási képességek javítása (jelenléti): Tanulási képességek javítása
👉 Online: Hogyan tanuld meg? – videó kurzus
Szeretnél az új blogbejegyzéseinkről megjelenéskor értesítést kapni?
Itt jelezd!: SZERETNÉK AZ ÚJ CIKKEKRŐL ÉRTESÍTÉST KAPNI
Kérdésed van?
Egyedi megoldásra lenne szükséged? Keresd szakértőnket!
Telekesi Edit
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu
Szeretettel:
Alkalmazott Oktatástan
