Az iskolásoknak is megvannak a maguk problémái, és előfordulhat, hogy ezek kezelése meghaladja tudásukat; ilyenkor bizony jól jön a szülői segítség. Ugyanakkor, ha erre nem készül fel tudatosan a szülő, könnyen előfordulhat, hogy segítő szándéka ellenére még tovább ront a helyzeten. Felmerülhet a kérdés: hogyan támogassam jól iskolás gyermekemet?
Mit akar a szülő a gyermekével valójában?
Röviden: azt, hogy gyermeke sikeres legyen. Egy gyermek (és felnőtt is) akkor sikeres, ha saját maga szembe tud nézni a kihívásokkal, és meg tudja oldani a problémáit. A szülőnek tehát egyik fontos feladata elérni, hogy gyermeke egyre önállóbb legyen. Ugyanakkor a folyamat közben természetesen előfordulhat, hogy egy aktuális probléma kezelése túllép a gyermek képességein, lehetőségein, és ekkor bizony a szülőnek is ringbe kell szállnia. Viszont ilyenkor is fontos szem előtt tartani, hogy lehetőleg a gyermek erősítése által kezeljék a helyzetet.
A hibáztatás nem old meg semmit
A tanulásnak, iskolának az lenne a célja, hogy biztos és megfelelő alaptudást biztosítson a gyermekek számára. A későbbiekben ezekre az alapokra építve tudnak tovább fejlődni és újabb tudományokat elsajátítani, végül pedig megtalálják a hivatásukat. De lássuk be, ez nem egy gyors folyamat, és az ember nem robot, így az egyéni fejlődés üteme sem programozható. Ha gyermekünk lassabb, vagy másabb, mint az átlag, a „rendszerben” könnyen bajba kerülhet. Ilyenkor a legrosszabb, amit tehetünk, ha hibáztatni kezdjük ezért. Azzal, hogy kineveztünk egy „hibást”, még sosem oldódott meg semmi. Viszont viszályt szít, a kapcsolatokat rombolja, és a gyermekben komoly frusztrációt is kiépíthet, akár egész életére rányomva bélyegét.
Ezzel a probléma biztosan nem fog megoldódni.
Viszont az sem túl jó módszer, ha homokba dugjuk a fejünket, és elkönyveljük, hogy egyszerűen neki nem megy. Vagy esetleg, teljesen figyelmen kívül hagyva a tényleges eredményeket, mindenért csak dicsérjük. De akkor mit lehet tenni, ha nem az elvárások szerint megy a tanulás?
Először is, értsük meg pontosan a helyzetet!
Az iskolában olyan sokféle elvárási rendszer találkozik egymással, hogy a gyermek néha nem is tudja pontosan, melyiknek feleljen meg. Ott van a tanárok elvárása – esetleg mindegyiké kicsit más – aztán a közösségben való helytállási igény, a megfelelés utáni vágy, a beilleszkedéssel járó harcok, és ne feledkezzünk meg a gyermekek közötti konfliktusokról sem, amelyekkel egyedül kell megbirkóznia. Ezután, ha még otthon is csak az elvárásokkal találkozik, akkor egy idő után besokallhat, és valljuk be, ez a helyzetre adott normális reakció lenne. Így a motiváció elillan, és marad egy zavarodott, kétségbeesett vagy dühös gyermek, aki hirtelen magára marad a hatalmas kihívással, és a számára túlzottan nagy teherrel. Vele szemben ott az egész oktatási rendszer, az okos felnőttek, az érthetetlen fogalmak, és ha az addigi legbiztosabb támasza, a szülője is szembe kerül vele, nincs sok esélye.
Szidás helyett türelem és figyelem
Nagyon fontos, hogy türelemmel és figyelemmel forduljunk gyermekünk felé akkor is, ha a tanulásról van szó, és akkor is, ha az életének bármely más területén ütközik akadályba vagy problémába. Ne szidjuk le a „rossz” jegyekért, teljesítményért, hanem segítsünk neki megtalálni és megérteni azokat a területeket, amelyek nem mennek jól, amelyeket nem ért. Álljunk mellé, erősítsük meg a jót, és ha egyedül nem boldogul a bajban, segítsünk megtalálni a problémát, de csakis azért, hogy megtaláljuk rá a megoldást is.
Mutass rá a hibára, de ne minősítsd gyermeked személyét
Amikor egy gyermek képes, vagy éppen nem képes valaminek a végrehajtására, az nem a személyiségét mutatja, hanem egy állapotot az adott időpontban: az adott dologgal kapcsolatos tudását, jártasságát. Ha például egy alsós diák nem olvas a korosztályának megfelelő szinten, és azt mondjuk neki: „te buta vagy”, akkor őt magát, a személyét minősítjük. Ha ezt rendszeresen hallja, végül elhiszi, és ez akár életre szóló frusztrációt is okozhat neki.
Ha nem jól olvas, természetesen megdicsérni sem kell – ez is nagyon káros lehet, hiszen a valóságképe eltorzulhat. Viszont rámutathatunk a hibára, és ösztönözhetjük a javításra: “Bizony, még nem elég gyors és pontos az olvasásod, ezért tart olyan sokáig a tanulás. Viszont ezen könnyen javíthatunk gyakorlással.” Így megérti, hogy nem a személyével van baj, és még megoldás is van a helyzetre.
A hasonlítgatásnak semmi értelme
Mindenki önmagához képest változik. Annak, hogy “Katika 5-ös, te miért nem?” semmi értelme. Lehet, hogy Katika szülei már évek óta tanítják Katikát, viszik múzeumokba, és folyamatosan foglalkoznak vele, így eleve annyi háttértudása van, hogy neki könnyű az egész anyag. Az is lehet, hogy Katikát annyira érdekli az olvasás, hogy már 4 éves korában magától megtanulta a betűket. Mások vagyunk, más a habitus, az érdeklődés, a háttér, a tapasztalat. Mi értelme lenne hát egy időpontban személyek összehasonlításnak?
De ha nincs egy minta, amihez igazodni lehet, akkor hogyan támogassam iskolás gyermekemet?
Aminek viszont nagyon is van értelme: gyermeked mostani képességét egy korábbi állapotával összehasonlítani. Magához képest az elvárt ütemben fejlődött, vagy nem? Ha nem fejlődik elég gyorsan az adott területen, meg kell találni a módját, hogy hogyan tudod segíteni. Többet kell gyakorolni vele, vagy csak több gyakorló füzetre lesz szüksége? A gyermeked számára jobban passzoló tanárt vagy iskolát kell találni? Egyáltalán, érdekli őt ez a téma? Lehet, hogy csak vonzóvá kell tenni a számára? Vagy egy új képességet kellene elsajátítania ahhoz, hogy jobban boldoguljon önállóan?
Ha tovább akarsz menni, hogyan támogathatod még iskolás gyermekedet?
„Ismétlés a tudás anyja.” Hányszor hallottuk ezt mi is a szüleinktől, tanárainktól? Ez idáig rendben is van, de pontosan mit is kell ismételni? A rosszul rögzült tanulási sémákat biztosan nem. Hogyan néz ki egy jól működő tanulási folyamat? Létezik ilyen egyáltalán?
Létezik, és az a jó hírünk, hogy van is lehetőség az azonnali elsajátítására
Nem kell hatalmas csodatételekre gondolni, a világot sem váltjuk meg, csupán egy igazán jól kifejlesztett és rengeteg gyermek számára bevált módszert osztunk most meg veletek. Mi is ez pontosan? Egy lehetőség, ami először is lerántja a leplet a gyerekek tanulási nehézségeinek gyökereiről, majd konkrét feladatokon keresztül bemutat egy olyan tanulási folyamatot, amellyel új kaput nyithattok a sikerélményekkel övezett iskolai lét felé. Érdekesen hangzik? Tovább is van! A következő oldalon minden további részletet megtudhatsz erről a lehetőségről.
Kattints ide, ha szeretnéd gyermeked tanulási képességét felmérni:
TANULÁSI TESZT
Ha szakmai segítségre van szükséged gyermeked tanulásával kapcsolatban, KÉRDEZZ!
Használjátok tanuláshoz az INGYENES DIÁKSZÓTÁRUNKAT,
