A fiú, aki ritkán szólalt meg

Peti 13 éves volt, és az iskolában mindenki úgy ismerte, mint „a csendes srácot”. Nem azért, mert ne tudott volna beszélni – sőt, a fejében rengeteg gondolat kavargott –, hanem mert a gondolatai mindig gyorsabban cikáztak, mint ahogy a nyelve utolérte volna őket. Mire összerakta, mit akar mondani, már valami más járt az eszében, és inkább hallgatott. Ez viszont a többiek szemében furcsa volt, sőt, kihívás: ha valaki ennyire hallgat, abból mindenképpen izgalmas lenne kihúzni pár szót!

A folyosó hangszórója

Az osztályban Pista volt a vezér. Nem a legjobb tanuló, de kétségkívül a leghangosabb. Ő minden nap megcélozta Petit a szokásos beszólásával:
– Na, Peti, ma is lenyelted a nyelved?
A haverjai persze jót nevettek, Peti pedig jobbnak látta ilyenkor a cipőfűzőjét bámulni, mintha az lenne a világ legérdekesebb látványa. A szíve ilyenkor gyorsabban vert, és bár volt a fejében válasz, az egyszerűen nem akart átbukdácsolni a torkán.

A békés akvárium világa

Otthon viszont minden más volt. Peti igazi kis csendes hősként élt a saját birodalmában: az akváriuma előtt. Ott neonhalak, guppik és egy tekintélyes méretű aranyhal úszkált békésen, és senki nem várta el tőlük, hogy magyarázzanak bármit. Peti órákig tudta figyelni a lassan hömpölygő buborékokat, a fényben szivárványosan csillogó pikkelyeket, és azt gondolta: „Bezzeg nektek könnyű. Senki nem kérdez semmit. Senki nem akar erőszakkal szóra bírni, vagy beszólni azért, mert csendes vagy.”

Amikor a halak beszélni kezdenek

Egy délután, miután az iskolában megint célponttá vált, Peti az akvárium előtt ült, és a gondolatai lassan elnyomták a valóságot. Aztán, mintha csak álomba szenderedett volna, egyszer csak ott találta magát a vízben. Csillogó neonhallá változott, és boldogan úszkált a vízinövények között. A buborékok kellemesen csiklandozták, a fények pedig úgy játszottak a halbőrén, mintha az egész világ végre békét kötött volna vele.
Ez addig tartott, amíg egy óriási aranyhal oda nem suhant mellé.
– Na, kis neonhal! – szólalt meg gyanúsan Pista-hangon. – Ma is csak úszkálunk?

A buboréknyelv rejtélye

Peti tátotta volna a száját, hogy elmagyarázza, miért van így, de a szavak helyett csak apró buborékok jöttek elő belőle.
– Haha! Buboréknyelv! – vihogtak a köré gyűlt guppik, és játékosan megcsapkodták a farkukkal.
Az egész akvárium hirtelen egy víz alatti iskolai folyosóvá változott. A halak ugyanazokat a beszólásokat puffogtatták, mint a valóságban az osztálytársai. És ami még rosszabb volt: itt sem értette senki, mit szeretne mondani. A víz alatti kommunikáció faroksuhintásokból, buborékokból és uszonyrezgetésekből állt – Peti pedig nem beszélte ezt a nyelvet.

A felismerés

Egy ajtócsapódás hangjának hallatára Peti hirtelen visszazökkent a valóságba. Újra a szobájában ült, az akvárium előtt. A halak békésen úszkáltak, mintha mi sem történt volna, De Peti ennek a furcsa képzelődésnek a hatására valahogy felismerte: a probléma nem az, hogy ő csendes. Hanem az, hogy nem tudja kifejezni magát, amikor kellene.
– Anya! – robogott be a konyhába. – Segítségre van szükségem! Meg kell tanulnom másokkal könnyedén beszélni!

Buborékokból szavak

Peti édesanyja meghallgatta a történetet, majd eszébe jutott, hogy egy ismerősüknek már segített az Alkalmazott Oktatástan kommunikációs tréningje. Nem habozott: azonnal bejelentkezett a következő alkalomra. Ott találkozott Teával, a kedves, mosolygós tanulási szakértővel, aki nem azt mondta: „Beszélj többet!”, hanem játékos feladatokon keresztül megtanította, hogyan lehet magabiztosan és érthetően megszólalni, még akkor is, ha az ember gondolatai túl gyorsan járnak.

A nagy visszavágás

Hetekkel később, amikor Pista odalépett a szokásos beszólással, Peti magabiztosan mosolyogva így felelt:
– Nem, Pista, nem nyeltem le a nyelvem. Csak a gondolataim olyan mélyek, hogy neked búvárfelszerelés kéne, hogy elérd.
Pista elhallgatott, a bandája is meglepődött, majd mindenkiből kitört a nevetés. Ez már nem a gúnyos nevetés volt, hanem igazi gyermekkacagás, mind együtt nevettek: Peti, Pista és a többiek.

Peti határozottan érezte: most valami nagyon megváltozott.

A csend nyelve

Az akvárium halai ekkor is csendben úsztak, de Peti már tudta: a halak is „beszélnek” annak, aki érti a nyelvüket. És ő most már értette.

👉 A „Hogyan segítsd gyermeked a tanulásban?” c. tanfolyamunkra itt tudsz jelentkezni: 
https://oktatas.hogyantanuldmeg.hu/products/course/hogyan-segitsd-gyermeked-a-tanulasban-2

Szeretnél új blogbejegyzéseinkről értesítést kapni? Itt jelezd!: SZERETNÉK AZ ÚJ CIKKEKRŐL ÉRTESÍTÉST KAPNI

Kérdésed van?

Egyedi megoldásra lenne szükséged? Keresd szakértőnket!

Telekesi Edit
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu

Szeretettel:
Alkalmazott Oktatástan