Milyen lehet ma iskolásnak lenni? Amikor egy gyermek szenved az iskolában, sok szülő csak legyint: „Én is voltam iskolás, valahogy túléltem!”
Vajon tényleg csak ennyit kell tenni?
Egy ismerősünk – legyen a neve Lilla – részt vett egy felnőttképzésen. Az ő tapasztalatain keresztül most felnőtt szemmel lessünk be az osztálytermekbe, és nézzük meg, hogy napjainkban mit is kell túlélnie gyermekünknek minden nap az iskolapadban.

Felnőttként diákszerepben

Kívülről izgalmas volt megfigyelni, hogy a kiegyensúlyozott, alapvetően higgadt anyuka hogyan változott a tanfolyammal kapcsolatban a reakcióit tekintve újra „igazi” diákká. Az „igazit” idézőjelbe tettem, mert nem így kellene kinézni egy IGAZI diáknak.
De nem szaladok ennyire előre.
Bár Lilla gyermekként jó tanuló volt, később két felsőfokú iskolai végzettséget is szerzett, és még külön tanult a tanulásról is. Ennek ellenére eléggé megviselték a jelenlegi oktatási rendszer kihívásai. Időnként, még a cél iránti elköteleződése is kétségessé vált.
De ha egy okos, stabil alapokkal rendelkező felnőttet ez ennyire megvisel, hogyan élhet meg egy gyermek egy ehhez hasonló helyzetet? Milyen nehézségekkel találja magát szemben? Milyen megoldásai lehetnek az őt érő kihívásokra? Egyáltalán, hogyan tud megbirkózni az iskolás évekkel? Ezt elemezzük cikkünkben a felnőtt képzés tükrében, tarts velünk!

Anya megtapasztalja, hogy most milyen iskolásnak lenni

A kezdés Lillánál felnőtt fejjel is várakozással, izgalmakkal indult. A hétköznapok hozzáigazítása az új helyzethez hozott némi fejtörést, de persze erősen inspiráló volt a vágyott cél, amiért a tanulásba belevágott: egy tudás, képesség megszerzése, amit majd használni tud, így sikeresebb lesz a munkájában.

Itt álljunk is meg egy picit!
Lillának van egy saját célja, önként és dalolva vágott bele a képzésbe, és pontosan tudja, hogy az hogyan lesz jó a számára. Gyermekünknek ez nem választás kérdése. Ha a 6. életévet betölti, KÖTELEZŐ iskolába mennie. Érdemes figyelni erre a pontra, hiszen már ez is problémaforrás lehet az oktatásával kapcsolatban. Amit nem akar valaki, és mégis rá van erőltetve, az természetes, hogy tiltakozást vált ki belőle. Érdemes megvizsgálni, hogy van-e saját célja gyermekednek az iskolával? Ha nincs, segíthetsz találni neki egyet.

Hegynyi tananyag súlya nehezedik a diákra

Nagyon konkrétan fejbevágó tapasztalat volt az embertelen mennyiségű tananyag. Egy-egy téma megismerésére annyira kevés volt az idő, hogy már eleve látszott, hogy sajnos itt nem a tényleges tudás átadása a cél. A megadott időkeret az „átrohanásra” volt elég, így nem tudott elmélyülni az anyagban. Arra sem volt idő, hogy az elméletet gyakorlatban kipróbálja, így az nem tudott elmélyülni, tapasztalattá válni. Az „Aha, igen, emlékszem, hogy erről tanultunk, deeeeee, nem is tudom pontosan, hogy mi is volt az.” – gondolattal zárult a legtöbb tárgy.

Vessünk egy pillantást gyermekeink tananyagára is! Náluk vajon mi a helyzet?
Cipelted már kisiskolás hátizsákját? Fizikailag is megterhelő sok kisgyerek számára az iskolai holmi cipelése.
De nézzük a tartalmat is! Találkoztál már gyermeked tankönyveiben számodra is érthetetlen, vagy a témát tekintve oda nem illő tartalmakkal? Esetleg érintetlen oldalakkal, vagy teljesen félretett könyvekkel is? Jobb esetben ilyenkor egy profi tanár a szűk keretei között így próbálja kihozni a legtöbbet; mentesíteni a felesleges mennyiségtől, hogy a minőségre tudjanak koncentrálni.
Lehet, hogy gyermekeink is hasonló cipőben járnak a tananyag mennyiségét tekintve?

Elmélet, elmélet, elmélet… Gyakorlatra és gyakorlásra nincs idő

A tanulásnak több szintje van. Hogyan is képzeljük ezt el?
Ha főzni akarnánk megtanulni, először meg kellene érteni az étel receptjének a szövegét, hogy tudjuk, hogy mit kell beszerezni. Aztán jön a gyakorlat: a valóságban is el kell tudni végezni a megfelelő lépéseket. És ha igazán profi módon szeretnénk főzni, akkor az első gyakorlat után sokat kellene gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni…
Minden lépésre szükség van, és a sorrend nem cserélhető fel.
Az említett felnőttképzésben ennek csíráját sem lehetett felfedezni. Az elmélet túl sok volt, és zavaros, nem állt össze egy egésszé. „Természetesen” nem maradt idő gyakorlatban kipróbálni. Pedig egy igazán jó képzésnél elképzelhető, hogy a gyakorlatra több időt kellene szánni, mint az elméletre.
Gyakorlásra nem jutott idő, maximum önálló feladatként van kiadva. De hogyan lehetne gyakorolni valamit, amit még sosem csináltunk? Sehogy.
Sajnos így nem lehet igazi tudást, igazi képességet szerezni. Az ilyenkor sokszor használt mentsvár, a magolás pedig még nagyobb károkat okoz. Amikor egy gyermek magol, sajnos még a tanulás első szintjét sem éri el. Erre nem fog tudni építkezni, mentálisan megterhelő, de a legnagyobb károkozása az, hogy a gyermeket leszoktatja a megértés igényéről.

Nálatok mi a helyzet a fentiek tekintetében?

Idegen szavak, szakszavak

Úgy tűnik, némely könyv szerzői, ill. egyes előadók a kezdő diákokat eleve diplomás kollégáknak nézik. Előszeretettel dobálóznak szakszavakkal, annak külön magyarázata nélkül. De ha egy, a tanulók számára ismeretlen nyelven magyarázzák el az új leckét, nem kell csodálkozni, ha a diákok nem fogják megérteni.

A gyermekeknél ez még sokkal érzékenyebb téma. Az sem ritka, hogy az egyszerűnek tűnő hétköznapi szavakat sem értik teljesen jól. De ott vannak a mesék, versek, kötelező olvasmányok régies szavai. Ezek is összezavarhatják a megértését. Az ő számukra ugyanolyan kínaiak lehetnek az iskolában használt, a felnőttek számára mindennapos szavak is, mint nekünk egy új szakterület szavai.

Olvass bele gyermeked tankönyveibe, és találomra kérdezz rá néhány benne lévő szóra, hogy vajon érti-e! Ez a szó mit jelent? Ez a másik szó mi jelent?

Például, mit is jelent a „szám” szó? Mi az a „mennyiség”? Mi az „ige”? Miért kell vessző egy mondatban? Mi az, hogy „tört szám”? Stb.

Hiszti, düh, fejfájás és a többiek

Lilla az első napokon éppen úgy reagált az oktatás nyomására, mint a gyerekek: hiszti, düh, fejfájás… stb. Aztán eldöntötte, hogy saját kezébe veszi a képzését. Megvizsgálta, hogy az adott időszakba mi fér bele, mi nem. Eldöntötte, hogy melyik tananyag szükséges valójában a vágyott tudás eléréséhez, és arra fókuszált. A többi tárgya csak a minimum energiát fektette be, annyira, hogy azért  átmenjen a vizsgán. Eltervezte, hogy a képzés után otthon újra előveszi azokat a leckéket, amiket fontosnak tart, és a gyakorlatban is kipróbálja. Aztán munka közben meglesz a gyakorlás is

Megszoksz, vagy megszöksz?

Volt olyan, aki feladta.
Volt, aki végigmagolta, aztán elfelejtett mindent. Azaz rengeteg pénzt, időt és energiát pazarolt el feleslegesen.
Volt, aki végig szenvedte, és rémálomként emlékszik vissza azokra az időkre.
Lillának szerencséje volt, mert tudta, hogyan kell tanulni, ezért átlátta a helyzetét, és megvoltak az eszközei ahhoz, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére is a legtöbbet hozza ki saját maga számára.

Gyermekeink nem hagyhatják ott az iskolát akkor sem, ha szenvedéssé válik. Az osztályzatok alól sem tudnak kibújni, a rossz jegyek pedig  még inkább kedvüket szeghetik. Nem csoda hát, hogy könnyen betegek, sírósak lesznek, és elmegy a kedvük a tanulástól. A tinik kiborulnak, feszültekké válnak, és ez családi vitákban csúcsosodhat ki. Sokan azt sem tudják, miért kell nekik tanulni, mi hasznuk lesz belőle. Olyan sok az új információ, olyan sietős a tempó, nincs idő kérdezni, gyakorolni,  alig van sikerélmény a tudásból. Így túl sok a kudarc.

Ráadásul nagy a tét, mert folyton azt hallja, hogy ezen múlik a jövője…

Hogy tudja mindezt megoldani gyermeked?
És Te mit tehetsz szülőként, ha segíteni akarsz?

Együtt tanul a család

Elgondolkodtál már azon, hogy gyermekedtől napi szinten elvárják, hogy tanuljon, jó jegyeket szerezzen, de senki nem tanította meg tanulni? És még ha egyet is ért vele, és ő maga is vágyik erre, de nem tudja sikeresen megvalósítani, jönnek a rossz jegyek, megaláztatás, szégyen. Úgy érezheti, személyes kudarcot vall, és nincs segítsége. Csak követelések, szidások, büntetések, rossz jegyek… Ilyen hatalmas terhet egyedül elviselni nagyon nagy megpróbáltatás. Szülőként ezt látván megszakad a szíved, és segíteni szeretnél, de úgy érzed, hogy nincs hozzá eszközöd, hiszen nem vagy tanár.
Egy ideális megoldás számotokra, ha együtt vértezitek fel magatokat!
Mindössze 2 nap, ahol mindketten megismeritek azokat az eszközöket, amiket Lilla is használt, hogy Ti is megkönnyíthessétek saját dolgotokat. Miközben gyermeked megtanul tanulni, Te megismerheted és ki is próbálod azokat az eszközöket, amikkel szülőként hatékonyan tudsz neki segíteni, amikor szükséges!

Családi tanfolyami hétvégénkről itt tudsz meg többet: Tanfolyamok

Családoknak, pedagógusoknak kedvezményt is adunk!

Kérdésed van?

Egyedi megoldásra lenne szükséged? Keresd szakértőnket!

Telekesi Edit
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu
Szeretettel:
Alkalmazott Oktatástan