Egy átlagos hétvégi délután két kisiskolás gyerekkel

A konyhát belengte a frissen főzött kávé s némi vanília illata és a felszabadult beszélgetés hangulata.

Két barátnő, két első osztályos fiú anyukája, Eszter és Anna, kényelmesen feküdtek a kanapén. Odakint szitált az őszi eső, bent pedig a gyerekek nevetése hallatszott, ahogy épp egy „szuperhősös mentőakció” nevű játékot játszottak.

„Tudod, Anna,” sóhajtott Eszter, miközben a második tejeskávéját kortyolgatta, „néha úgy érzem, rossz anya vagyok.”

Anna felkapta a fejét.

„Ugyan már, Eszter, micsoda butaság! Nézd meg Petikét, tündéri kisfiú lett!”

„Tündéri, persze,” mondta Eszter.
„De az olvasás…  Tudod, a heti négy otthoni gyakorlás a könyvvel… minden egyes szóért meg kell küzdenünk. Mindig elhatározom, hogy türelmes leszek. De aztán elfogy a türelmem és néha már ordítok. És persze a vége az, hogy ő is sír, és én is sírva fakadok. Nagyon nehezen tudja elolvasni a szavakat, és még az is nehezíti a gyakorlást, hogy nem minden szócska értelmes. Csak reménykedem, hogy egyszer majd… valami megváltozik. Így persze utál olvasni.”

Anna együttérzően bólintott.

„Megértelek, bár nálunk pont fordított a helyzet, mert Bálint szinte már megszállottan szeret olvasni. Ha megengedném neki, evés közben is olvasna. Úgy kell elvennem tőle a könyvet, amikor leülünk enni.”

A felnőttek elmerültek a beszélgetésben, nem zavarta őket a gyerekek által keltett hangzavar. Egyszer csak azt érzékelték, hogy valami megváltozott.

Egy váratlan pillanat, amikor az olvasás játékká vált

Hirtelen csend lett.

Egy pillanat alatt dermedt meg a szoba. Nincs nevetés, nincs szuperhősös kiáltás, nincs kis lábak dobogása. Nincs semmi. A gyerekszoba felől semmi sem hallatszott. Eszter és Anna összenéztek. A pillantásban ott volt a szavak nélküli kommunikáció: Csend? Két hatévesnél? Ez egy vészhelyzet!

„Gyorsan, mielőtt felgyújtanak valamit,” suttogta Eszter, felpattanva a kanapéról.

„Vagy tele rakják matricával a tévét… vagy feltalálnak egy új iszapbombát a fürdőszobában,” tette hozzá Anna, már indulva is a folyosó felé.

Az anyai szívükben a pánik keveredett a felgyülemlő bosszúsággal. Már előre látták a katasztrófát. Vajon mit műveltek? Mi az, amit a lehető legrosszabb helyen találtak meg? A legdrágább festékeket? A tíz éve féltve őrzött porcelán vázát?

Anna nagy lendülettel nyitott be a gyerekszoba ajtaján. Eszter a háta mögött állt, felkészülve a legrosszabbra. Ám a küszöbnél legyökerezett a lábuk. A belső feszültség, a bosszúság és az idegesség hirtelen meglepettséggé változott. Ugyanis a két fiú a szőnyegen hasalt. Előttük kinyitva egy színes könyv,  Anna kisfiának ABC-s könyve. A könyv tele volt kedves rajzokkal, rövid kis versekkel, mesékkel és nagyméretű, jól olvasható betűkkel. A fiúk úgy bele voltak merülve a könyvbe, hogy alig vették észre a felnőtteket.

„…és ez a szó,” dörmögte Bálint, az ujját a lapon vezetve, „az, hogy KAKAS. Most te jössz, Peti. Melyik szó ez itt?”

Petike hunyorgott, ajkát harapdálta.

„K… k… Kutya! Várj! Nem, nem Kutya! KOCKA! Igen, ez az, KOCKA!

Na, most én olvasom a verset!

Nem, én! Én! Ne vedd el a könyvet!”

A két gyerek azon versengett, hogy ki olvashatja el a következő versikét, kinél legyen a könyv. Petikének a betűk már nem ellenségek voltak. Eszter az örömtől könnybe lábadt szemmel állt ott. Anna lassan, szinte lábujjhegyen hátrálni kezdett, és Eszterre pillantott. Az arcáról ezt lehetett leolvasni:

„Csend! Nehogy megzavard a varázslatot!”

Egy mondat, amit minden szülő hallani szeretne: „Olvasni akarok”

Halkan, szó nélkül mentek vissza a konyhába. Leültek, de a kávéhoz már nem nyúltak. Eszter felsóhajtott és egy könnycseppet elmorzsolt a szeme sarkában. Majd Annához fordult:

„Anna… mi ez a könyv? Ez nem egy tankönyv. Ez varázslat! A kisfiam, az én olvasástól rettegő Petikém olvasni akar! Azt a könyvet nekem be kell szereznem. Hol vetted? Mi a címe? Mondd, hol lehet kapni, mert én holnap reggel azzal kezdem, hogy beszerzek egy ilyet, és támogatom azt a kis szikrát, ami most felgyulladt benne!”

Anna elmosolyodott, és bólintott.

„Persze, megvan a kiadó neve, fel is írom neked erre a cetlire. Látod Eszter, nem vagy rossz anya. csak nem a megfelelő könyv volt Petike kezében. Ez a könyv vicces, a versek érthetőek, a rajzok kedvesek és a betűk jól olvashatóak. Ez az a könyv, ami megmutatja a gyerekeknek, hogy az olvasás játék, nem büntetés. Örülök, hogy mi is jókor fedeztük fel ezt a könyvet!”

A két anyuka vidáman kortyolt bele a kihűlt kávéjába. A gyerekszobából pedig kihallatszott, ahogy a két gyermek felváltva olvas. A „szuperhősök” rohangálás helyett a mulattató történeteket választották.

Tea neked is tud segíteni, függetlenül attól, hogy még iskolába jársz, vagy már felnőttként küzdesz a betűkkel!

Kattints, és jelentkezz bombasztikus tanfolyamainkra: 

👉 Hogyan dolgozzunk együtt a gyermekkel tanfolyam (jelenléti) segíthet, ha nem túl együttműködő veled a gyermeked.
👉 Válaszd az ABC olvasókönyvet, ha neked is vannak hasonló nehézségeid gyermeked tanulásával 
👉 Online: Hogyan tanuld meg? – videó kurzust pedig bárkinek ajánljuk, aki szeretne hatékonyabban tanulni

Szeretnél az új blogbejegyzéseinkről megjelenéskor értesítést kapni?

Itt jelezd!: SZERETNÉK AZ ÚJ CIKKEKRŐL ÉRTESÍTÉST KAPNI

Kérdésed van?

Egyedi megoldásra lenne szükséged? Keresd szakértőnket!

Telekesi Edit
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu

Szeretettel:
Alkalmazott Oktatástan