Egy átlagos hétvégi délután két kisiskolás gyerekkel

Anna otthonában a szombat délután a legszebb formájában pompázott. A konyhát belengte a frissen főzött kávé s némi vanília illata és a felszabadult, felnőttes beszélgetés hangulata.

Két barátnő, két első osztályos fiú anyukája, Eszter és Anna, kényelmesen feküdtek a kanapén. Odakint szitált az őszi eső, bent pedig a gyerekek nevetése hallatszott, ahogy épp a „kergetőzés és rohangálás, ami persze nem is fogócska, hanem egy szuperhősös mentőakció” nevű játékot játszották.

„Tudod, Anna,” sóhajtott Eszter, miközben a második tejeskávéját kortyolgatta, „néha úgy érzem, rossz anya vagyok.”

Anna felkapta a fejét.

„Ugyan már, Eszter, micsoda butaság! Nézd meg Petikét, tündéri kisfiú lett!”

„Tündéri, persze,” mondta Eszter keserédes mosollyal.
„De az olvasás… az a mi végtelen vitánk. Tudod, a heti négy otthoni gyakorlás a könyvvel… minden egyes szóért meg kell küzdenünk. Lökdösöm, könyörgök, néha ordítok, és a vége az, hogy ő is sír, én is sírva fakadok, és a betűk meg ott figyelnek a lapon, mint amik nem akaródznak összeállni értelmes szavakká. Ráadásul nem is minden szócska értelmes. Csak reménykedem, hogy egyszer majd… valami megváltozik.”

Anna együttérzően bólintott.

„Megértelek, bár nálunk pont fordítva van. Bálint megszállott. Ha tehetné, evés közben is olvasna. Néha már azt mondom neki: kisfiam, most a rántott húst nézegesd, ne a könyvet!”

Kellemesen elmerültek az anyai örömök és küzdelmek közt, egészen addig, amíg valami meg nem ütötte őket, mint egy villámcsapás.

Egy váratlan pillanat, amikor az olvasás játékká vált

Hirtelen csend lett.

Egy pillanat alatt dermedt meg a szoba. Nincs nevetés, nincs szuperhősös kiáltás, nincs kis lábak dobogása. Nincs semmi. A gyerekszoba felől semmi sem hallatszott. Eszter és Anna összenéztek. A pillantásban ott volt a szavak nélküli kommunikáció: Csend? Két hatévesnél? Ez egy vészhelyzet!

„Gyorsan, mielőtt felgyújtanak valamit,” suttogta Eszter, felpattanva a kanapéról.

„Vagy felmatricázzák a tévét… vagy feltalálnak egy új iszapbombát a fürdőszobában,” tette hozzá Anna, már indulva is a folyosó felé.

Az anyai szívükben a pánik keveredett a felgyülemlő bosszúsággal. Már előre látták a katasztrófát. Vajon mit műveltek? Mi az, amit a lehető legrosszabb helyen találtak meg? A legdrágább festékeket? A tíz éve féltve őrzött porcelán vázát?

Anna nagy lendülettel benyitott a gyerekszoba ajtaján. Eszter a háta mögött állt, felkészülve a szörnyű látványra. A két anyuka lába a küszöbnél legyökerezett. A levegő a tüdőjükben megállt. A belső feszültség, a bosszúság és az idegesség hirtelen meglepettséggé változott. A szőnyegen feküdt a két fiú, hasra vetve, fej-fej mellett. Előttük egy terjedelmes, színes könyv. Anna kisfiának ABC-s könyve. A könyv tele volt kedves rajzokkal, rövid kis versekkel, mesékkel és hatalmas, vastag betűkkel. A fiúk alig vették észre őket.

„…és ez a szó,” dörmögte Bálint, az ujját a lapon vezetve, „az, hogy KAKAS. Most te jössz, Peti. Melyik szó ez itt?”

Petike hunyorgott, ajkát harapdálta.

„K… k… Kutya! Várj! Nem, nem Kutya! KOCKA! Igen, ez az, KOCKA!

Na, most én olvasom a verset!

Nem, én! Én! Ne vedd el a könyvet!”

A két gyerek azon versengett, hogy ki olvashatja a következő versikét, kinek a kezében legyen a könyv. A betűk végre nem ellenségek voltak. Eszter könnybe lábadt szemmel állt ott. A torkába gombóc szorult – nem az idegességtől, hanem a nagy öröm hatására. Anna lassan, szinte lábujjhegyen hátrálni kezdett, és Eszterre pillantott. Az arcán a parancs:

„Csend! Nehogy megzavard a varázslatot!”

Egy mondat, amit minden szülő hallani szeretne: „Olvasni akarok”

Halk nesz kíséretében visszahátráltak a konyhába. Leültek, de a kávéhoz már nem nyúltak. Eszter felsóhajtott, majd egy könnycseppet is elmorzsolt a szeme sarkában. A hangja rekedt volt.

„Anna… mi ez a könyv? Ez nem egy tankönyv. Ez varázslat! A kisfiam, az én kis, rettegő Petikém… olvasni akar! Azt a könyvet nekem be kell szereznem. Hol vetted? Mi a címe? Mondd, hol lehet kapni, mert én holnap reggel azzal kezdem, hogy beszerzek egy ilyet, és támogatom azt a kis szikrát, ami most felgyulladt benne!”

Anna elmosolyodott, és bólintott.

„Persze, megvan a kiadó neve. Adok egy cetlit. Látod, Eszter? Nem vagy rossz anya. Csak rossz könyv volt a kezében. Ez a könyv vicces, a versek érthetőek, a rajzok kedvesek, és a betűk… azok meg csak úgy mellékesen, de jól olvashatóan vannak ott. Ez az a könyv, ami megmutatja nekik, hogy az olvasás egy játék, nem egy büntetés. Úgy tűnik, mi is épp jókor fedeztük fel ezt a könyvet!”

A két anyuka már vidáman, megbékélve kortyolt bele kihűlt kávéjába. A gyerekszoba felől pedig ismét meghallatszott a lelkes suttogás, és egy újabb szó feletti vita zaja. Az olvasással való háború most egy rövid időre csendes, meghitt versengéssé alakult.

Tea neked is tud segíteni, függetlenül attól, hogy még iskolába jársz, vagy már felnőttként küzdesz a betűkkel!

Kattints, és jelentkezz bombasztikus tanfolyamainkra: 

👉 Hogyan dolgozzunk együtt a gyermekkel tanfolyam (jelenléti) segíthet, ha nem túl együttműködő veled a gyermeked.
👉 Válaszd az ABC olvasókönyvet, ha neked is vannak hasonló nehézségeid gyermeked tanulásával 
👉 Online: Hogyan tanuld meg? – videó kurzust pedig bárkinek ajánljuk, aki szeretne hatékonyabban tanulni

Szeretnél az új blogbejegyzéseinkről megjelenéskor értesítést kapni?

Itt jelezd!: SZERETNÉK AZ ÚJ CIKKEKRŐL ÉRTESÍTÉST KAPNI

Kérdésed van?

Egyedi megoldásra lenne szükséged? Keresd szakértőnket!

Telekesi Edit
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu

Szeretettel:
Alkalmazott Oktatástan